Villámvédelem

Túlfeszültség- és villámvédelem

Villámvédelem feladata, hogy a villamos rendszert olyan védelmi berendezésekkel, eszközökkel, megoldásokkal lássuk el, amelyek megakadályozzák, ill. mérsékelik a villámcsapás okozta károkat. A villámvédelmet Magyarországon az MSZ EN 62305 szabvány szabályozza.

A villámvédelemnek több fokozata van.

1. A külső, vagy elsődleges villámvédelem az épület tetőszerkezetét védi , villámhárító eszközök segítségével.

A villámhárító egy az épület legmagasabb pontján elhelyezett vezető, amely közvetlen galvanikus kapcsolatban áll a földdel egy földelő szonda segítségével. A külső villámvédelem feladata tehát az, hogy közvetlen villámcsapás esetén a villám becsapási talppontot károkozás nélkül a villámhárító felfogóján képezze és a villám-áramot, megfelelő keresztmetszetű és villamosan jól vezető áramúton biztonságosan levezesse a földbe.

2. A villámhárító azonban nem véd a villám másodlagos hatásaitól. Amennyiben villamos vezeték van az épület közelében (szabványos hálózat, telefon, internet, stb.), ezeken keresztül a villámcsapás okozta túlfeszültség egy része bejuthat a villamos hálózatba. Az otthonokban kiépített szokásos védelmek csak a túláram ellen védenek (kismegszakító), vagy érintésvédelmi feladatokat látnak el (FI-relé). Eszközeink védelme érdekében a villámhárító mellett többlépcsős túlfeszültségvédelmet is alkalmaznunk kell. A belső villámvédelem feladata a villám-áram behatolásának megakadályozása a külső villámvédelem által védett térrészekbe.

Egy többlépcsős túlfeszültség-védelmi rendszer erősáramú (400/230V) hálózatok esetén általánosan három fokozatból áll. Az 1. osztályú („durvavédelmi”) fokozat célja a nagy energiájú részvillám-áramok levezetése, a 2. osztályú („közbülső”) védelmi fokozat feladata az energiájuktól megfosztott túlfeszültségek korlátozása, míg a 3. osztályú („finomvédelmi”) fokozat a túlfeszültség-hullámok további korlátozását végzi.